Home / Uncategorized / A világ legfinomabb, és leggazdaságosabb kávéja!

A világ legfinomabb, és leggazdaságosabb kávéja!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden évben el tudok utazni Lengyelországba a családommal egy hét a barátainkhoz. Szüleim révén ismerem őket. Még gyermekkoromban alakult ki ez a barátság. Waldemar itt dolgozott a vasgyár építésénél, mint vendégmunkás. Így alakult ki egy nagy barátság a szüleim által, és megmaradt a mai napig is. Hol mi megyünk hozzájuk, hol pedig ők hozzánk. Ilyenkor kölcsönösen jó vendéglátóként fogadjuk egymást, és próbálunk egymás kedvében járni. Waldemar fia az, aki inkább az idegenvezető szerepét tölti be, ha náluk járunk. Az elmúlt években, már a szüleim sem tartanak velünk túrázgatni a hegyekbe, inkább otthon ülnek és egy pohár bor mellett, a régi szép időkre emlékeznek. Nekem már kicsit unalmas, bár nem szeretném megbántani Őket, hisz évek óta hallgatom ugyanazokat a történeteket. De hát így megy ez. Tomi, Waldemar  fia, is így van ezzel, és ezért mi inkább magukra hagyjuk őket.

Nyomás a természet!

poland-195329_1280Amikor Tomival megunjuk, a szüleink sztorizgatását, diszkréten magukra hagyjuk őket, és kiszabadulunk a természetbe. Katowice belvárosában, bár gyönyörű város, nem sok örömömet lelem. Magyarországon, ha el szeretnék tűnni a világ elől, akkor előszedem a motorom, és kerülök vele egy kőrt. De mindig csak a természetben szeretek lenni, nem bírom a bezártságot. Katowice mellett, gyönyörű hegyek vannak, és mindig kedvem támad, hogy túrázzak. Szerencsére Tomi, is ugyanez a beállítottságú srác, mint én. Mint ha testvérek lennénk. Szóval a szüleink hátrahagyásával, taxival kimentünk a városból, megrakott hátizsákokkal, hogy kiszakadjunk a betonrengetegből. A város határától néhány kilométerre, van egy nagyon szép, kis kitaposott, de nem kijelölt turista útvonal. Kicsit félreeső hely, de mi ezt szeretjük. Kicsit olyan túlélő túra jellege van. Van nálunk térkép, na meg persze GPS is, és ezek segítségével próbálunk tájékozódni. Na persze ez nem mindig sikerül. Kitűzünk magunknak egy cél állomást, és egy időt, ami alatt teljesíteni kell a távot. Igaz ez még sosem sikerült. Ne hogy azt higgye valaki, hogy azért mert nem tudunk, tájékozódni, vagy, mert lassúak vagyunk! Á dehogy!!!! Tomival ezt már vagy százszor kielemeztük. Az a baj, hogy kevés időt, és rossz helyszínt választunk mindig. Bár az is igaz, hogy ami nekünk biztosan teljesíthető lenne, azt úgy hívják, helyben járás, nem pedig túra. Azért mindig nekivágunk, és mindig valahogy megoldjuk. Te is szoktál túrázni járni?

Kávézás, egy hegyi patak partján!

Most sem tettünk másként. Felértünk egy magas domb tetejére, és szétnézve megláttunk egy kő építményt a távolban. Mivel nem erősségünk a távolság felmérése, mint említettem, így most is hasra ütésre mondtunk egy időt. Bár Tomi már rutinosan próbál bővebb időt szabni, én bátran 3 órát mondtam. Persze miután megtettük az ajánlásunk, fogadást kötöttünk, Aki közelebb jár, a valósághoz az nyer, és a másik álja a kávét az első vendéglőnél. Elindultunk a völgyön át, az erdőben. Persze hamar elvesztettük a célt. Hiába volt nálunk GPS, meg térkép, hisz a kiindulási pontot nem rögzítettük. Tehát mentünk bele a sűrűbe. Már a negyedik órája baktattunk, föl le a hegyek közt, mikor egy érdekes dolog történt. Abban a helyzetben nem találtunk épkézláb magyarázatot az esetre. Történt ugyanis, hogy egyszer beszélgetést hallottunk. Nagyon meglepődtünk, hiszen elméletileg egy hegyek közti erdőben kóválygunk, ahol ember nem igazán szokott csak úgy sétálgatni. De egyre közelebbről haljuk a beszélgetést. Ahogy közelebb értünk, már láttuk honnan jönnek a hangok. Egy vendéglőhöz értünk. Egymásra néztünk Tomival, de nem értettük, hogy fordulhat ez elő. Elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy jól essen egy kis frissítő. Be is mentünk a ránézésből is legalább 100- éves kis épületbe, Gyönyörű fa padló és fa berendezések, falak voltak mindenhol. Ami meglepő volt, hogy minden olyan motoros, stílusban volt díszítve. Még mindig nem értettük a dolgot, de már nem is annyira foglalkoztunk vele. Bár Tomi megjegyezte, hogy a kávét én fizetem, igaz nem a célállomásra értünk, de vagyunk, valahol ami nem az erdő. Kiültünk a teraszra, és, nyugodtam megittunk egy nagyon finom kávét. Úgy ahogy én szeretem, forrón, feketén és enyhén édesen, barna cukorral. A terasz alatt, csendben csordogált egy hegyi patak, aminek olyan kristálytiszta vize volt, hogy a kishalakat is lehetett látni benne. Gyönyörű, és nyugodt volt minden. Szinte maga a paradicsom. Ilyen jó kávét még életemben nem ittam, mint ott. Minden tökéletes volt.

Motorosok a paradicsomban?

Szóval ülünk és elmélázva pihenünk, és közben isszuk a világ legfinomabb káváját, mire én egyszer csak, kikerekedett szemekkel, a terasz fordulójába meredve nézek. Tomi nem értette a riadalmamat, mert háttal ült, de mikor megfordult, neki is kikerekedett a szeme. Egy több mint két méter magas bőr ruhás, befont szakálas ember sietett, hatalmas léptekkel felénk. Hamar hozzánk is ért a hatalmas csizmájával. Nem vagyok félős természet, de ebben a közegben nem igazán ezt a látványt vártam. A nagyember megszólalt egy nagyon erős és mély hangon, és mondott valamit. Tomival összenéztünk, de egyikünk sem értette mit szeretne, csak reménykedtünk benne, hogy hogy nem akar leütni minket a bukósisakjával, amivel, hadonászik közben. De hamarosan megjelent a vendéglős és fordította, amit az óriás mondott nekünk. Bukósisak akciósan kell-e nekünk? Na, itt egy kicsit megnyugodtunk, mégsem valami agresszor az emberünk. A vendéglős elmondta, hogy a motoros itt lakik egy közeli panzióban, mert a motorja javítás alatt áll. A társai jönnek vissza érte, de fogytán a pénze, és a két sisak közül az egyiket eladná, hogy kihúzza addig. Svédországból jött, és nem beszélte a helyi nyelvet. Németül beszélt, de azt is csak erős akcentussal, és ezért sem értettem mit mond. A lényeg hogy megnéztem a sisakot és felcsillant a szemem, hisz egy szinte új sisak volt, és nem is akármilyen minőség. Kérdésemre mondott egy árat, amit azonnal kifizettem neki. Nem is gondolkodtam, hisz egy rövid számolás után kiderült, hogy kevesebb, mint a negyedéért vásároltam, meg mint a bolti ára. Jót tettem neki, hisz kihúzhatta még pár napig ebből a pénzből, én meg megvettem álmaim sisakját. Na persze meg a világ legfinomabb kávéját is megkóstolhattam.

Ez volt a világ legfinomabb, és leggazdaságosabb kávéja.

About Author: