Home / Uncategorized / Az élet furcsa játéka.

Az élet furcsa játéka.

bible-431483_1280Történt egyszer, hogy ez élethelyzetem úgy hozta, állás után kell néznem, mert az eddigi sajnos a piaci helyzet miatt megszűnt. Különösképpen, nem estem kétségbe, mert ez sajnos bármikor bekövetkezhet mindenkivel, és fel voltam rá készülve.  Az általános stresszen kívül, nem viselt meg jobban a történet. Ami viszont, igazán gondot jelentett, az hogy a magánéletem romokban hevert, hisz egy válás után voltam, és nem sikerült eddig még talpra állnom, ami a párkapcsolatot illeti. Valahol az én hibám, mert nem is igazán tettem azért, hogy ez ne így legyen. Nem jártam olyan társaságba, nem is kerestem azokat a lehetőségeket, ahol erre esetleg egy kis esélyt is adhattam volna. Miért? Magam sem tudom. Talán mert egy olyan példa volt előttem, ami elég magasra tette a mércét. A feleségemmel sok évet húztunk le együtt, és egy igazán szép kapcsolat volt. Vagyis sokáig szép volt, de elkövettem azt a hibát, amit sokunk megtesz egy idő után.

Kényelem veszélye.

Bele kényelmesedtem a jóba, és minden olyan megszokott, és automatikussá vált számomra. Úgy éreztem, hogy mindent megtettem azért, hogy együtt éljük le az életünket. Dolgoztam, hazaadtam a fizetésemet, soha nem kérdőjeleztem meg a párom döntéseit. Nem veszekedtünk, sőt nagyon még vitatkozni sem vitatkoztunk. Nem jártam mellék utakon, és nem éltem semmi önérdekű hobbimnak. Úgy gondoltam minden rendben van. Miért is gondoltam volna másként? De egy nagyon fontos dolgot nem vettem észre, a nagy kényelem közepette. Mégpedig azt, hogy elveszett valami kettőnk közt. Elveszett az a tűz, amit most már tudom, hogy nem elég meggyújtani, hanem táplálni is kell, mert kialszik. Nálunk ez a tűz sajnos kialudt régen, és hiába voltak a jelek, én nem vettem észre őket. Mint mindig, akkor is békében megbeszélve eldöntöttük, hogy nem tudjuk ezt folytatni együtt, mert csak egymás életét korlátoznánk, és ennyire nem lehetünk önzőek. Így elválltunk, és mindenki ment a saját életét építeni. Egy darabig tartottuk a kapcsolatot, de az idő múlásával, már nem is hallottunk egymás felől.

Új közeg talán változást hozhat.

Mivel a munkám-elvesztettem, és egyedül éltem, úgy döntöttem, hogy úgysem köt ebbe a városba semmi, miért ne mennék el innen, és kezdenék egy új életet. Bíztam abban, hogy egy új környezet valami nagyobb változást hozhat az életemben.  Arra gondoltam, hogy Budapestre költözök, hisz ott mégis csak nagyobb esélyeim vannak állást találni, és az életemet is könnyebb lesz rendbe tenni. Mivel volt félretett pénzem, kibéreltem egy belvárosi kerületben egy lakást. Beköltöztem, és el kezdtem munkahely után nézelődni. Hamar rá jöttem, hogy ha azért jöttem fel a fővárosban hogy új életet kezdjek, nem lóghatok ki ennyire a sorból. A szokásaimon, és az öltözködésemen is változásokra van szükség. Kicseréltem a ruhatáramat, és eledztem, a testemmel is törődni egy keveset. Minden hajnalban futni jártam a közeli rakpartra. Egyre jobban tetszett ez az élet. Hamar találtam is egy jó állást, egy budapesti nyelviskolában. Mivel nyelvtanárként dolgoztam idáig is ez volt a legkézenfekvőbb megoldás. Ahogy az új életem egyre jobban behálózott, kezdtem jobban érezni magam. Új emberekkel ismerkedtem, és új barátokra tettem szert.

Jöttek a tanulók, szinte szárnyalt a munkám is.

Kicsi a világ.

Mivel más közegben voltam, így nem tehettem, de nem is vágytam már arra, hogy az eddigi begubózásom folytassam. Eljártam a barátaimmal társaságba, és egyre több embert ismertem meg. Egyszer egy ilyen estén, furcsa találkozás eredményeképpen, valami elindult bennem, ami nagyon rég nem. Mikor megérkeztem a barátaimmal megbeszélt zenés bárba, már egy kisebb csoport ott beszélgetett, és láthatóan felszabadult volt a hangulat. És mint egy csoda, egyszer csak megláttam valakit ebben a társaságban. Nem hittem a szememnek. A volt feleségem volt ott, és gyönyörűbb volt, mint valaha. Nem tudtunk szólni semmit csak lemerevedve, de mégis nagyon nagy örömmel és csodálkozással, percekig csak néztük egymást. Valami abban a pillanatban elindult mindkettőnkben. Hatalmas változáson ment keresztül ő is. Sugárzott, és ragyogott, mint annakidején mikor megismertem. Tudtuk azonnal, hogy az a bizonyos tűz, amit azt hittük kialudt kettőnk közt, nem aludt ki teljesen, csak a rárakódott hamu nem engedte fellobbanni. Most ez megtörtént, és már nem hagyjuk kialudni. Tápláljuk, és hálát adunk a sorsnak, hogy ennyi év után, összehozott minket. Át kellett esnünk nagy változásokon, ahhoz hogy értékelni tudjuk egymás értékeit. Szerencsések vagyunk, és minden nap a élvezzük ennek a gyümölcsét.

About Author: