Baráti élménybeszámoló, macchiato, fürdőszoba ötletek

Mostanában elég elfoglalt voltam a munkám miatt és ezáltal elég kevés időm jutott szórakozásra, kikapcsolódásra és a barátaimra.

A szabadidőm nagy részét megpróbáltam otthon tölteni a feleségemmel és a srácokkal, hogy legalább ők ne mondják azt, hogy sosem látnak engem, és reméltem, hogy a barátaim megértik majd.

Múltkor azonban írt nekem egy régi kedves barátom, aki az öt éve kiköltözött az USA-ba dolgozni és azóta nem is láttuk egymást. Nagyon megörültem a levelének és gyorsan le is beszéltünk egy találkozót, mert sejtettük, hogy lesz mit mesélnünk egymásnak. Bepótolni nem lehet a kimaradt éveket, de felnőttként az ember már el tudja azt fogadni, hogy bizonyos barátokkal évekig nem beszélsz, de ha találkoztok, akkor onnan folytatjátok, ahol abbahagytátok.

Nos, ez történt Lacival és velem is, akit odakinn már mindenki Leslie-nek szólít, nekem azonban a régi idők emlékére elnézte a „lacizást”, sőt, még örült is neki.

Mivel ő már nagyon régen nem járt itthon, ezért én ajánlottam a helyet, méghozzá a kedvenc kávézómat, ahol a világ legfinomabb latte macchiatoját főzik, legalábbis szerintem. Úgy voltam vele, hogy a kávét mindenki szereti, ha pedig Laci elszokott volna tőle, akkor ihat bármi mást is.

Hamarabb értem oda, mint ő és őszintén szólva elég kíváncsi voltam és alig vártam, hogy belekezdjen a mesélésbe.

Amikor besétált az ajtón, pontosan úgy nézett ki, mint mikor utoljára láttam, csupán annyi különbséggel, hogy a tél ellenére is szépen le volt barnulva. Hiába, a kaliforniai napsütés hatással van az ott élőkre.

Jó érzés volt, hogy olyan természetességgel tudtunk beszélgetni, mintha mindennapi kapcsolatban állnánk. Eleinte kicsit nosztalgiáztunk, aztán Laci belefogott a mesélésbe.

Az egyik rokona révén utazott ki Amerikába, csupán egy vakáció erejéig, de annyira megtetszett neki az ottani közeg, hogy végül ott is maradt. Nem ment bele hosszan a részletekbe, biztos nem egyszerű meghosszabbíttatni az ottani tartózkodást, de mivel kiválóan beszél angolul és a rokona is segített a papírok elintézésében.

Egy marketing cégnél kezdett el dolgozni eleinte fordítóként, de mikor észrevették, hogy kreatív és jó érzéke van az eladáshoz és a reklámokhoz, átkerült egy másik részlegre.

Manapság pedig már nem csak a munkája, hanem a szerelem is Kaliforniához köti. Megismerte Judy-t, aki nemrég diplomázott a jogi karon és annál az ügyvédi irodánál dolgozik, akivel Laci munkahelye is kapcsolatban áll.

Már majdnem két éve egy párt alkotnak, éppen házat néznek maguknak, Laci pedig azt is megosztotta velem, hogy azért utazott haza éppen most, mert szeretné elkérni az anyukájától a nagymamája régi jegygyűrűjét, mert amikor visszamegy az USA-ba, megkéri Judy kezét!

Olyan jó azt hallani, ha egy régi barátnak ilyen jól megy a sora, örülök, hogy ő is révbe ért, csak meg kellett találnia a helyét a világban.

Én is meséltem neki a mindennapjaimról, mondtam, hogy a feleségemmel azóta is együtt vagyunk és minden rendben van köztünk, a fiunk, akit ő is ismer már harmadikos idén és azóta született még egy kislányunk is, aki ősszel lesz négy éves.

Megosztottam vele is, hogy mostanában elég húzós a munkám és sokat túlórázok, ráadásul otthon éppen felújítjuk a fürdőszobát, mert Emma, a feleségem régóta vágyik arra, hogy modernizálja a lakást, szóval nemcsak a munkahelyemen, hanem otthon is áll a bál éppen.

Laci mondta, hogy ha ilyen sűrű mostanság, akkor mindenképpen rám fér a lazítás és mondta, hogy este menjünk el sörözni a régi törzshelyünkre, ami szerencsére még megvan és nem csináltak még belőle bankfiókot vagy pékséget, szóval ideális választás volt tőle.

Jó volt feleleveníteni a régi emlékeket, megosztani egymással az újakat és megbeszéltük, hogy ezentúl, ha máshogy nem is, de e-mailben gyakrabban tartjuk majd a kapcsolatot.

Azt is hozzátette, hogy ha Judy igent mond, akkor az lesz az első dolga, hogy meghívót küld nekem és az egész családnak, hogy ott lehessünk vele a nagy napján.