Esküvői videók készítése a mi esküvőnkön is!

Nagyon szeretek kávézókba járni. Szeretem a kávét, akár napi hármat is megiszom, vagy többet. A kávéházaknak megvan a saját hangulatuk, amit én nagyon szeretek. Akár barátokkal, akár egyedül, de gyakran járok kávézóba. Szívesen kipróbálok új helyeket is, de mint mindenkinek, nekem is megvan a kedvenc helyem.

Ha kávézóba megyek, sosem tudom, hogy éppen kivel futok össze, milyen emberek vesznek majd körül, és hogy történni fog-e valami váratlan. Kedvemtől is függ, hogy mikor milyen kávét iszom, és a kávém mellé szívesen fogyasztok valamilyen süteményt is.

Legutóbbi alkalommal is történt valami érdekes a kávézóban, már meg sem lepődöm, hiszen mindig történik velem valami érdekes, akárhova is megyek. Leültem a szokásos asztalomhoz, megrendeltem a kávémat, felnyitottam a laptopomat, és mint mindig, most is átböngésztem az email-eimet, elolvastam a külföldi és belföldi híreket és nekikezdtem annak, amiért jöttem. Egy nyugodt helyen szerettem volna nekiállni és fotóst keresni az esküvőmre. Sokat vagyok otthon, mostanában csak dolgozni megyek el, így kellett nekem egy kis környezetváltozás, amitől majd az esküvőmet illető szervezésben is kreatívabb leszek.

Kihozták a kávémat, én pedig nekiálltam a keresésnek. Kaptam néhány ajánlást, mindegyik fotósnak utána néztem az interneten, megnéztem, hogyan dolgoznak, milyen képeket csinálnak, és találtam is közöttük egy valakit, akinek a munkái felettébb tetszettek. Megnéztem a weboldalát és a bemutatkozás alapján nagyon szimpatikusnak tűnt. Addig-addig néztem a képeit és olvastam a blogját, hogy ki is hűlt a kávém, de legalább addigra a süteményem megjött, úgyhogy gyorsan megittam a kávémat, és kértem egy másikat a sütemény mellé, elvégre úgy a legfinomabb.

Először egy e-mailt írtam neki, amiben leírtam, hogyan találtam rá, milyen elképzeléseim vannak és, hogy szívesen együtt dolgoznék vele. Nagyon hamar meg is jött a válasz rá, és miután megbeszéltük, hogy szívesen fotózna az esküvőmön majd, megbeszéltünk egy találkozót, hiszen úgy sokkal könnyebb a kommunikáció.

Amikor találkoztam vele, éreztem, hogy ilyen személyiségű fotóst keresek, mint amilyen ő. A találkozóig összeszedett otthon pár tippet a fotókkal kapcsolatban, és azt is mondta, hogy esküvő videók készítését is vállalja, és ajánlja mindenkinek, hiszen a videók is nagyszerűen visszatükrözik a nagy nap hangulatát. Tetszettek az ötletei, nekem is volt néhány, én is elmondtam neki a saját ötleteimet és úgy tűnt, hogy egy rugóra jár az agyunk, és megegyeztünk, hogy ő fog majd fotózni és videózni az esküvőnkön.

Tudtam én, hogy azt a kávézót kell aznap útba ejtenem! Ha aznap nem oda megyek, hanem csak beugrok valahova egy elviteles kávéra, lehet, hogy a laptopomat sem vittem volna magammal és az ajánlott fotósok listáját is elhagyom valahol. Sose lehet tudni. De örülök, hogy így alakult, hiszen most már van fotósunk az esküvőre. Eggyel kevesebb elintéznivaló maradt. Szépen lassan haladunk mindennel. Még jó, hogy nem siettettünk semmit és adtunk magunknak elég időt a szervezéshez, különben lehet, hogy most nagyon aggódnék, hogy minden kész legyen.

Amíg én fotós után vadásztam, a férjem próbálta kitalálni, hogy mi legyen a helyszín, bár ők kevesebb sikerrel járt, mint én, mert még egyelőre nem állt elém kész tervekkel. Szóval inkább megbeszéltük, hogy ezt a kérdést kicsit pihentetjük, mert még egyikünk sem tudja erre a választ. Van még mit csinálni, szóval addig is másra koncentrálunk és haladunk előre a szervezéssel.

Szerintem a héten ismét ellátogatok abba a kávézóba. Nagyon tetszik a hely és a hangulat is, ami ott van. Ráadásul a kávé és a sütemény is nagyon finom. Nem tudom, hogyan csinálják azt a finom csokoládés süteményt, én már próbáltam otthon, de nekem sosem sikerül olyan finomra. Legszívesebben minden nap odajárnék süteményt enni, de hát az egészségemnek nem tenne olyan jót, ha állandóan minden nap süteményt ennék. Nagyon édesszájú vagyok és a sütemény készítést is már leredukáltam: most már csak heti egyszer sütök valamit, így egyikünk sem eszik olyan sok édeset. Erről jut eszembe, hogy a tortát is lassan ki kellene választani…