Hétvégén a barátnőmmel a karácsonyról, a szüleinkről és a porcerősítőkről beszélgettünk

A legjobb barátnőmmel, Évivel szeretünk néha összeülni egy kávé és süti mellett, a kedvenc kávézónkba, ahol megbeszéljük, hogy kivel mi történt az elmúlt időszakban, illetve szeretünk egymással ötleteket, praktikákat és akár még recepteket is megosztani, amikről tudjuk, hogy a másik örömmel kipróbálná. Ez alkalommal szóba kerültek a közelgő ünnepek, a gyerekek, a szüleink és a főzőcskézés is.

Az őszi ünnepek hiánya

Ilyenkor ősszel néha eszembe szokott jutni az, hogy mennyire irigylem az amerikaiakat, vagy hogy pontosítsak, az USA lakóit, akiknél az ősz is tele van várható, élvezhető és készülésre érdemes dolgokkal. Nekik ott van a Halloween és a hálaadás is, amik náluk hatalmas felhajtással járnak. Oké, hogy az utóbbi években itthon is kezd elterjedni a Halloween őrülete, hiszen sokan faragnak töklámpást és díszítik ki az ünnepre jellemző dolgokkal a lakásukat és házukat, de mindenesetre szerintem nálunk az sosem fog meghonosodni, hogy a gyerekek jelmezekbe öltözve végigkopogtassák a szomszédságot csokit és egyéb édességeket keresve. Kár, mert szerintem egyébként aranyos kis hagyomány lenne ez, a gyerkőcök pedig biztosan odalennének érte. Az én fiaim például, az amerikai filmekből és mesékből felbuzdulva minden évben mondogatják nekem, hogy szeretnének menni édességet gyűjteni, én pedig mindig minden erőmet, hogy valamilyen jónak tűnő indokkal lebeszéljem őket erről, annak ellenére, hogy én is élvezném, ha lenne erre lehetőség.

A másik tipikus amerikai ünnep, amit szívesen meghonosítanék, az a hálaadás. Sajnos náluk az a történelemből, még a telepesek idejéből fakad, így pontosan nem tudnánk átvenni, hiszen mi sosem ünnepeltük vacsorával azt, hogy az indiánok segítették a túlélésünket. Viszont maga az ötlet egyébként nagyon szép. Minden ősszel, egy megadott csütörtöki napon leül a család, pulykát esznek, vagy éppen bármi mást amit szeretnek, és egyesével elmondják, hogy mik azok a dolgok, amik az életükben vannak és amiért hálásak. Szerintem ez szép dolog, lehet, hogyha a gyerekek nagyobbak lesznek, akkor elkezdem itthon ezt bevezetni, mert végül is miért is ne.

Évi is egyet értett velem abban, hogy jó lenne, ha nekünk is lennének ilyen őszi ünnepeink, amiket érdemes várni, de mi ketten kevesek vagyunk ahhoz, hogy ezeket meghonosítsuk. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg olyan ember van itthon, akik úgy gondolják, hogy magyarként Halloween-ozni vagy hálaadást rendezni csupán az amerikaiak majmolása és teljes mértékben vér ciki dolog. Nos, én ezzel egyáltalán nem értek egyet, de hát így szép a világ, hogy nem vagyunk egyformák.

Sosem lehet elég korán kezdeni a karácsonyi készülődést

Hogyha férfi vagy, akkor talán meg fogsz lepődni azon amit most mondok, de bizony Évivel már most szóba került a karácsony és az arra való készülés, annak ellenére, hogy még épphogy csak október végén járunk. Tudniillik, a legtöbb nő általában úgy van vele, hogy amint beköszönt az ősz és a rossz idő, akkor a tervezgetés középpontjába a karácsony kerül. Mivel olyan kultúrában élünk, ahol az ősz bizony nincsen telezsúfolva olyan ünnepekkel, amiket érdemes várni, így kénytelenek vagyunk előre tekinteni és teljes gőzzel a decemberre készülni, akár már októberben is.

Persze a már említett Halloween is benne lesz a repertoárunkban, mert faragunk majd néhány töklámpást a gyerekekkel, de alapvetően mindketten úgy gondoljuk, hogy ez nem egy olyan dolog, amire heteken át készülni kellene. A karácsony bezzeg annál inkább!

Úgy vettem észre, hogy nagyon sokan nem szeretik ezt az ünnepet manapság, mert csak a stresszt, a rohanást és a kötelezőséget látják benne. Szerintem ez azért van, mert ezek az emberek mindent az utolsó pillanatra hagynak. Hogyha december közepén kezdenek csak el azon gondolkodni, hogy milyen aprósággal lehetne meglepni a szeretteiket, vagy éppen a karácsonyi menün, akkor már rég elkéstek mindennel. Én annak a híve vagyok, hogyha már időben elkezd tervezgetni az ember, akkor nem kell sem rohannia, sem pedig kapkodnia, és jobban át tudja majd adni magát az ünnepi hangulatnak is.

Évivel hétvégén például remek ötleteket adtunk egymásnak például az ajándékokról. Ő például bajban volt, hogy mit ajándékozzon a apukájának, én viszont egyből mondtam valamit, aminek szerintem Józsi bácsi örülne. Évi pedig abban segített nekem, hogy a férjemnek mit rakjak majd a fa alá. Arról pedig szinte órákon át tudtunk volna csacsogni, hogy a gyerekeink minek örülnének a legjobban, de szerencsére ők az a korosztály, akiknél nem nehéz kinyomozni azt, hogy mi a szívük vágya, hiszen előszeretettel hangoztatják.

A szüleim, az emelet és a porcerősítő

A kellemes karácsonyi gondolatok mellett eszembe jutott az is, hogy bizony a szüleimnek nem lesz egyszerű eljönni hozzánk. Egy harmadik emeleti lakásban lakunk a családommal, ahol lift nincs, a szüleim pedig már nehézkesebben mozognak, mint néhány évvel ezelőtt. Persze tudnak ők lépcsőzni ha muszáj, de igazság szerint egyre komolyabb gondot okoz nekik néhány emelet megtétele. Az ő korukban már nem olyanok sem az ízületek, sem pedig a porcok, mint a fiataloknál, így aztán nem meglepő, hogy nekik akár még a mozgás is fájdalmas tud lenni.

Szerencsére ebben a kérdésben is Évi húzott ki a pácból, aki megkérdezte tőlem, hogy a szüleim szednek-e porcerősítőt? Mondtam neki, hogy tudtommal nem, és vissza is kérdeztem, hogy érdemes lenne-e. Évi azt mondta, hogy ő már három éve minden hónapban vesz porcerősítőt a szüleinek, hiszen ilyesmit nem csak akkor érdemes szedni, ha már megvan a baj, hanem meglepőzésképpen is jó, hogy ahogy telnek az évek, meg lehessen gátolni a porckopás kockázatát. Megtetszett az ötlet és a héten vettem is két doboz porcerősítőt, amit elvittem a szüleimhez. A lelkükre kötöttem, hogy szedjék rendesen, mert ha védik a porcaikat, akkor könnyebben fel tudnak majd jönni hozzánk a harmadikra.

Havas gondolatok

A porcerősítőnek köszönhetően amiatt már nem kell majd aggódnom, hogy anyukám és apukám fel tud-e jönni hozzánk a lakásba. Persze ezen kívül még rengeteg dolgot meg kell majd oldanom karácsonyig, a vásárlástól kezdve a dekoráción át mindenig, de már alig várom mindezt. Nagyon reménykedem benne, hogy idén fehér karácsonyunk legyen, mert szerintem nincs is szebb annál, mint karácsony reggel kinézni az ablakon és hófödte tájat látni.

Ti szeretitek a havat? Na és a karácsonyt? Elkezdtétek már a készülődést?