Home / Uncategorized / Kávéházas randevún vettem részt

Kávéházas randevún vettem részt

cappuccino-588830_1280Nem is akármilyenen, hanem, olyanon, amikor van körülbelül, öt vagy tíz percünk egymásra, és utána a fiúk továbbmennek. Hallottam már ilyenről, de még nem vettem részt rajta soha.

A fiúk

Soha nem voltam szerencsés ezen a téren. Valahogyan nem igazán akartak a fiúk észrevenni. Persze, kis idő elteltével, nem is foglalkoztam velük, hanem inkább, a sport felé fordultam, ekkor meg azért nem volt rá időm, mert mindet lekötötte a verseny.

Mivel a barátnőm is, és én is facér vagyok már majd fél éve, nyaggatott, hogy menje el vele, egy ilyen cserés randevúra. Bár mikor ki lehet szállni, amikor szeretnél, vagy ha úgy döntesz valaki nem szimpatikus, akkor nemet mondasz aztán kész. Végül is pár percet ki lehet bírni, még egy unalmas alakkal is. Gondolkodtam, hogy kiöltözzek-e vagy sem, de nem is igazán volt hozzá hangulatom. Így felvettem, egy inget, meg a kedvenc fekete farmeromat, egy mellénnyel, és a kedvenc kockás sálamat. Mikor a barátnőm meglátott, kiakadt, hogy hogy nézek ki, és miért nem öltöztem fel „normálisan”?. Még jó, hogy nem volt idő átöltözni, hiszen, amúgy sem volt kedvem az egészhez, csak az ő kedvéért mentem bele. Szegényt sajnáltam, mert már több mint egy éve nem volt barátja, az előző pasi csúnyán átverte szegényt, ennyivel tartoztam neki, hogy végre megtalálja a nagy „Őt”!

A randevú

A helyszín, egy helyes kis sarki kávézó volt, bent minden fából volt. Gondolom, az esemény céljából, de most az egész fel volt forgatva, mert egy hosszú asztal sor volt kialakítva belőle, két oldalán pedig székekkel. Igazából, hangulatos helynek tűnt.

A kávézó előtt megállva, Anna barátnőm felém fordult, és megkérdezte tőlem:

  • Készen vagy?
  • (válaszoltam határozottan, és lepleztem, unottságomat, hogy a hátam közepére sem kívánom az egészet)
  • Remek – válaszolta vissza- akkor gyerünk!

 

Nem tudtam, örüljek, vagy sem, de most már itt vagyok, és nincs vissza út. A kávézóba lépve, kellemes illat uralkodott, minden felé füstölők voltak. Nem csak kívülről tűnt hangulatosnak, hanem belülről is. A vörös terítők, igen hangulatosak voltak, az egyszerű asztal díszekkel, és a natúr lakkozott fával.

A randi menete

Az egész arról szólt, hogy a jelentkezők, ebben az esetben, mi lányok, helyet foglaltunk egymás mellett az asztal sornál. Mindenki vitte, a maga kis innivalóját, meg a névtábláját a keresztnevével.

A randevúk, 6 órára voltak megbeszélve. Míg mi leültünk a helyünkre, addig paravánokat hoztak ki, hogy a nézelődők elől el tudjanak minket zárni. Ezért hálás voltam nekik, hiszen nem akartam, hogy mutogassanak, és mustráljanak bennünket. Az első benyomás az, ami számít, aztán majd lesz, ami lesz?!

Mást nem hallottunk, mint hogy folyton nyílik az ajtó, és szól a vendéget jelentő kis csengő ahogyan bejön valaki. Hát mikor már rendes morajlást hallottunk, és egyre többször nyílt az ajtó, kezdtem izgatottá válni én is. Szerettem volna minél hamarabb túlesni rajta.

Egyszer csak, egy hang, figyelmet kért, és tudatta a szabályokat, a férfiakkal a paraván másik oldalán. Természetesen egy része ránk is vonatkozott, ezért ezt mindig kihangsúlyozta. A szabályok egyszerűek voltak. Sorban álltak a fiúk, és sorban le kellett ülniük velünk szemben. Kis kong jelezte, a kezdést, és az idő leteltét is. Amikor másodszorra megszólalt, tovább kellett egyel ülnie a következő hölgyhöz. Ha az egyik fiúnak megtetszett valaki, akkor azt kifelé menet, jelezte a regisztrációnál lévő hölgynél, és ha a lányok közül viszonzást talált, akkor megadta az elérhetőségét. Addig természetesen, semmit nem adtak ki, és abban az esetben sem, ha valaki nem akarta. Én sem adtam meg a címemet, hanem egy egyszerű e-mail címet.

A srácok

Elég vegyes felhozatal volt. Szőke (mondjuk nálam ők automatikusan kiesnek, nem szeretem a szőke srácokat) barna, kék szemű, szürke…alacsony, magas, helyes, nem helyes, tényleg sokan voltak. Az elején számoltam, szerintem húsznál elvesztettem a fonalat. Már nagyon untam az egészet, a sok macsó dumát, a zavartat, mígnem, megakadt valakin a szemem. Persze nem nálam volt, hanem előttem talán kettővel, vagy hárommal ült. Helyes, magas, barna hajú, rövid, ami nálam fontos, mert a hosszú hajú férfiak is kizárva. lehet, hogy finnyásnak tartasz, de a hosszú hajúakat sem szeretem, a szőkékkel együtt. Alig vártam, hogy hozzám üljön, és velem beszéljen. Már nem is figyeltem, a velem szemben ülőt, mert más kötötte le a figyelmemet. Persze igyekeztem, nem megbántani senkit, de valamiért vonzotta a tekintetemet. Aztán egyszer csak ott termett előttem, és udvariasan megkérdezte, helyet foglalhat e? Igyekeztem leplezni örömömet, hogy nálam volt éppen soron, elvégre mégsem közölhettem vele, hogy igen csak vonzónak találom. Szolidan válaszoltam, hogy természetesen, és bemutatkoztunk egymásnak. Rolandnak hívják, a munkájára nem emlékszem csak arra, hogy szeret motorozni, szórakozni, és hogy van humora. A hangja igen kellemes hangszintű. Igyekeztünk gyorsan sok mindenről beszélni, hogy jobban megismerjük egymást pár perc alatt. Én meséltem, hogy szeretek főzni, ő pedig a motorozásról, hogy nemrég vásárolt egy új felnyitható bukósisakot, amit az ő tervei alapján fogja az egyik ismerőse megfesteni, hogy olyan legyen, mint a motorja.

Aztán röviden ennyire volt időnk, mert megszólalt a gongunk, ami a beszélgetésünk végét is jelezte. Kissé csalódottan nyújtottam kezet, hogy már vége is, de ez most erről szól.

Körülbelül másfél óra telt el, mire mindennel végeztünk, és kiosztásra került, hogy ki kinek is tetszik. nagyon izgatott voltam, hogy kik szerepelnek a listán, és hogy az én helyesnek vélt randevú partnerem is szerepel e a listán. Reménykedtem, és nem hiába, ő is jelölt engem. A telefonszámával, és az e-mail címével a zsebemben tértem haza, és tanakodtam, hogy mit is tegyek vele. A számítógép előtt ücsörögve tanakodtam, mikor egy levelet kaptam, Rolandtól, az én helyesnek vélt randevú partneremtől. Ez a gondom is megoldódott, mosolyogtam, és a választ gépelve örültem, hogy mégis elmentem a kávéházas randevúra.

About Author: